Ichiban Ushiro no Daimaou (2010)

Az Ichiban Ushiro no Daimaou light novelként kezdte pályafutását, melyet Shoutarou Mizuki illusztrált, 2008 februárja óta jelennek meg a kötetei a Hobby Japan kiadásában. Mint minden arra érdemeset, később, egész pontosan 2010 áprilisától kezdve anime formában ezt is feldolgoztak. Történet: Erős hasonlóságuk miatt többektől hallottam már, hogy a sorozat alapötletét a Harry Potter regénysorozat adhatta, amiben lehet valami. A történet főhőse Sai Akuto, aki láss csodát, épp a mágusképzőbe tart, a vonaton pedig megismerkedik egy lánnyal, Hattori Junkóval, akivel hűségesküt tesznek, hogy együtt védelmezik az igazságot. Mint kiderül, Junko kisasszony a mágusképző nem hivatalos vezére, aki mindennel és mindenkivel leszámol, aki rosszban sántikál. Eddig nem is lenne gond, de mikor Sai Akuto odaáll a jövőjét megjósoló mesterséges szellem elé (aki úgy néz ki, mint egy liberós kacsa, és a Potteres süveget hivatott pótolni), az igen kellemetlen választ ad neki. Ő lesz a jövőbeli Démonkirály, minden démonok ura, az emberiség legfőbb ellensége, miegymás. Ez eléggé problémás, mivel Akuto-kun pápa (!!!) akart lenni ezidáig, élete viszont a jóslat hatására gyökerestől megváltozik. Nem is csoda, hisz nagyjából 5 perc alatt az egész iskola tudomást szerez leendő 'munkaköréről' és az emberek vagy félni kezdenek tőle, vagy gyűlölik, vagy saját hasznukra akarják fordítani a szerencsétlen fiút, aki saját bevallása szerint is csak 'tanulni szeretett volna a suliban'. Természetesen a történet főhősnője, Junko, az igazság bajnoka innentől folyvást fel akarja szecskázni Akutót, aki ezt többnyire sikeresen elkerüli, de ezzel rendre csak rontja saját amúgy is katasztrofális helyzetét. Világkép: Az nem tudom milyen, mert lekötött a folytonos bugyi villogtatás ^^ Na jó, komolyra fordítva a szót (amit elég nehéz ezen mű esetében) az Ichiban Ushiro no Daimaou egy alternatív fantasy jelenben játszódik, ahol a mágia mindennapos, a közigazgatás része a mágusok jelenléte és a szörnyek is mindennaposak (még egy sárkány is előkerül idővel). Megvalósítás: A grafikára nem lehet panasz, habár a karakterek megformálásakor nem épp a belőlük sugárzó báj volt az elsődleges szempont, inkább az idomok kidolgozására fektették a hangsúlyt. Mivel a lányszereplők csak ímmel-ámmal viselnek ruhaneműt, így ezen idomok megcsodálása sem okoz problémát. A rajzolás egyébként szép, habár itt-ott nem túl részletes. A zenék tetszettek, a szinkronhangok is remekek. A Peterhausen hangját adó Nakata Jouji külön remek választás volt, piros pont érte. Vélemény: Az animének a várakozásokkal ellentétben van története, így az izgalom végig megvan, ami nem jellemző a hárem-echhi művekre. A vígjáték vonulat fergeteges, a perverz beütés pedig időnként leírhatatlan méreteket ölt. A könnyed szórakozást keresőknek nagyon ajánlom, de a 'hagyományos' fantasy fanok sem fognak csalódni, ha megnézik.