Hamlet, az üzletember (1987)

Hamlet, az üzletembereimmel. Szó sincs itt a Hamlet-problematika bármelyik ismert értelmezéséről. A konszernről van szó, amely Claudius vezetésével uralja a Céget. Róluk van szó. Kellemes, jólvasalt urak, készséges beosztottak. A fekete-fehér filmet - akárcsak a rendező egy egészen más stílusú későbbi munkáját, A leningrádi kovbojok Amerikába mennek címűt - a némafilmre emlékeztető fejezetjelző feliratok tördelik szét. Claudius a hideg csempés fürdőszobában mérget tölt a király poharába. A norvég Wallenberggel szeretne üzletet kötni, s a céget a hajógyártásról a jövedelmező gumikacsa-készítésre átprofilírozni. E Hamlet-történet szereplői nem ki-, hanem lehallgatják egymást: Hamlet beépített poloskákkal Claudiust, utóbbi ipari tévén a királyfit. A táncosnő Ofélia a hűséges cégvezető, Polonius társaságában vastag szivarokat szív. Laertes elemes borotvával borotválkozik, mielőtt Claudiushoz menne. Hamlet a sofőrjével a kondicionáló-teremben tárgyal, majd a cég folyosóján képregényt olvas, s Polonius kérdésére szórakozottan feleli: szó, szó, szó... Claudius Londonba küldi őt, valami Murdochhoz, ő azonban visszatér, lelövi a székbitorlót, Laertest pedig fejbevágja egy jókora világvevő rádióval, ami az ütéstől a fiatalember nyakán megszólal: ócska slágert játszik. Ez így meglehetősen vidáman hangozhat, Kaurismäki azonban igen céltudatosan, szinte komoran adja elő Hamlet-verzióját, vészjóslóan erős, sokkoló fény-árnyék játékokkal. Hamlet végül bevallja: ő okozta apja halálát, s ezzel válik igazi Kaurismäki-hőssé; bűnössé, aki csak a bűn által talál a világból menekülést. Mielőtt maga is meghalna, még átíratja a bűzös konszernt Wallenberg-Fortinbrasra, aki átállítja majd a gumikacsa-gyártásra. E Hamlet-történetben Claudius akarata győz; nemcsak sejtjük, tudjuk, mi történik Fortinbras színrelépése után.