Éljen a szerelem! (1994)

Tsai második nagyjátékfilmjében már a maguk kiteljesedettségében használta rendezői eszközeit, amelyekkel képes volt egymás után, sőt időnként egyszerre megszólaltatni a gyomorszorító szomorúság és az abszurd komikum érzelmi végleteit. Három ember éli az életét egyetlen lakásban, úgy, hogy sokáig nem is tudnak egymásról – s egyikük sem a lakás tulajdonosa vagy bérlője! Mindhárman kereskedők – a nő ingatlanközvetítő, az egyik férfi (Lee Kang-sheng) ügynök, a másik tolvaj és zugárus –, a szakmai hierarchia alacsony fokán álló munkásemberek, akik lótnak-futnak az utcákon, életet és halált tesznek pénzzé, miközben saját szerelmi életüket is a gyorséttermek mohón bekapott ételeinek szintjére szállítják le. Önmaguk érzelmi otthontalansága elől menekülve öltik magukra a ridegen üres idegen lakás falait, mintha beköltözhetnének más emberek hátrahagyott életébe. A két fiatalember és a csinos nő bohózati helyzetek sorát előidézve keringenek egymás körül és botlanak egymásba időről időre a zajos utcák, kifőzdék és irodaházak arctalan tereiben és a közösen használt luxuslakás szobáiban. S mire futja ezekből a találkozásokból? Gyors szexuális kielégülésekre és egy végtelenségig visszatartott szerelmi vallomásra.