Holtak orgiája (1965)

Egy kocsikázó fiatal párt látunk, akik leginkább két áruházi próbababára hasonlítanak, s mindenféle teljesen semmitmondó dologról beszélnek, hogy mikről, arra már nem emlékszem, annyira érdekfeszítőek voltak. A jelenet savát-borsát viszont az adja meg, hogy amikor a kocsit először látjuk kívülről, akkor félhomály van, a belső felvételeknél korom sötét, aztán mikor ismét kívülről mutatják a járművet, akkor meg már hét-ágra süt a nap. Érdekes ez, mert a filmet nem Ed Wood rendezte, de ezek szerint Apostolof úr segítséget kérhetett itt-ott a mestertől, hogy a film hozza az „elvárt” színvonalat. A párocska aztán kisvártatva balesetet szenved – persze ez is remekül van megoldva -, kizuhannak az autóból, és persze teljesen sértetlenek maradnak, még a hajuk sem kócolódik össze. Ezután elkezdenek bolyongani, és egy igen hangulatos kis temetőben lyukadnak ki, ahol a sötétség ura és a sötétség úrnője, épp egy remekbe szabott partit tartanak, ahol mindenféle fél-pucér csajok táncikálnak, többnyire elkúrt bénán. (A sötétség urát nem mellesleg Criswell játssza, kemény-magos Ed Wood fanok nyilván tudják ki ő, aki meg nem, az nézzen utána, ha akar. Muszáj megemlítenem az úrnőt játszó Fawn Silvert is, mert ő jól néz ki, és ezzel együtt talán ő a film egyetlen pozitívuma is.)