Effi Briest (1974)

Thomas Mann az "európai elbeszélő próza királyi ékszerének" tartotta Fontane szikár stílusú, megrendítő regényét, amelyből Fassbinder nem kevésbé zseniális filmet készített. A fiatal, életvidám Effit szinte gyerekfejjel adták férjhez egy nála húsz évvel idősebb báróhoz. A lány magányos és boldogtalan rideg, karrierista férje oldalán, ugyanakkor szeretne "jó feleség lenni", mert erre nevelték. Inkább a menekülés vágya, mint a szerelem hajtja, amikor viszonyba bonyolódik Crampras őrnaggyal. A szerelemnek a család Berlinbe való költözése vet véget. Amikor a férj évek múlva megtalálja az őrnagy leveleit, párbajra hívja a csábítót, hűtlen feleségét pedig kíméletlenül eltaszítja.