A Foster-házba azok a képzeletbeli barátok mennek, akiket kitalálójuk kinőtt. Amikor McCracken és felesége, Lauren Faust adoptált egypár kiskutyát, felötlött bennük, hogy vajon a gyermekkorban kitalált képzeletbeli barátok hova jutnak, amikor létrehozójuk kinövi őket.
Ebben a világban a képzeletbeli barátok már akkor hús-vér lények lesznek, amikor kitalálják őket. Más mesékkel ellentétben ebben a világban a képzeletbeli barátok teljesen igaziak, láthatóak, érezhetőek és hallhatóak is. Sajnos egy idő után minden gyermek kinövi a képzeletbeli barátját, ilyenkor elhagyják őket, és egyedül boldogulnak tovább. Az idős Foster néninek innen jött az ötlet, hogy alapítson egy otthont az elhagyott képzeletbeli barátoknak, ami a Wilson út 1123. szám alatt található. A mottójuk: „Egy hely, ahol nem felejtenek el.”