Sztálingrád (2013)

A történet egy orosz család sorsán keresztül mutatja be a második világháború fordulópontját, a sztálingrádi csatát, a világtörténelem talán legvéresebb összecsapását, ahol mintegy másfél millió ember vesztette életét.

A sztálingrádi ütközet volt a világtörténelem legnagyobb folyamatos csatája. A harc 199 napig tombolt egyhuzamban. A veszteségeket még megbecsülni is nehéz: A szovjetek vesztesége akkora volt, hogy a szovjet kormány egyszerűen megtagadta azok nyilvánosságra hozatalát.
A tengelyhatalmak veszteségeit halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 850.000-re teszik a történészek. 400.000 német, 200.000 román, 130.000 olasz és 120.000 magyar katona halt, sebesült meg vagy esett fogságba. A hadifoglyok többsége el is pusztult az 1943-tól 1955-ig tartó rabság alatt. A fentieken túl, kb. 50.000, a tengelyhatalmakkal harcoló korábbi szovjet (pl. ukrán nacionalisták) önkéntes halt meg, akiket a szovjetek fogságba esés esetén azonnal kivégeztek. A németek szintén rendkívül kegyetlenül bántak szovjet hadifoglyaikkal, akik tömegesen haltak meg, kiszabadításuk után pedig szovjet hadbíróság várt rájuk (hiszen megszegték Sztálin parancsát, hogy a harcot a végsőkig folytatni kell). Levéltári kutatások szerint a szovjetek vesztesége 1.129.619 fő volt (478.741 halott és hadifogoly, 650.878 sebesült), ez a szám azonban kissé nagyobb hadműveleti területre vonatkozik. Csak a bombázások első hetében kb. 40.000 civil pusztult el, a teljes civil veszteségekről becslésünk sincs.