Az édes élet (1960)

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen "szertartásain" egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.

A Cannes-i Aranypálmával és az Oscar-díjjal kitüntetett Édes élet éles támadások célpontjává vált. A pápa nyilvánosan elítélte a filmet éppúgy, mint a polgári sajtó. Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely áthatja a film minden kockáját. A feldúlt hangú kritikák ellenére - vagy éppen azért - a film óriási sikert aratott. Epizódokból építkezik, az egyes részeket a főhős, Marcello alakja köti össze. Címe fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés, a bomlás folyamatának szimbólumává.