A romlás démonai (1979)

Egy csodaszép napon indul a történet. A természet lágy ölén Margherita, a péklány szerelmeskedik kedvesével, a daliás Tomasóval. E szavakkal búcsúzik tőle: „Soha nem csallak meg.” Hazafelé vezető sétája közben találkozik a fiatal festővel, Raffaellóval. Ő lesz a művész múzsája és következő szeretője. Raffaello megtisztelő és jövedelmező felkérést kapott magától a pápától, de nem akarja elfogadni a munkát. Számára ugyanis az több hónap bezártságot jelentene, ő viszont ragaszkodik a szabadsághoz. Mikor Margherita megjegyzi, hogy közös életükhöz pénzre is szükség van, a festő közli, hogy igen gazdag mecénásai vannak, nincs szüksége a pápa pénzére. Őszentsége és kísérete ezalatt felkeresik Michelangelót, aki éppen meztelen fiú modelljeivel játszadozik. A látogatók érkezésére a csupasz ifjak gyorsan elrejtőznek. A pápa bejelenti, hogy Itália legnagyobb nőcsábásza, Raffaello is neki fog dolgozni. Megmutatja Michelangelónak a festő egyik képét, mely három gráciát ábrázol. Michelangelo lefitymálóan nyilatkozik a festményről, szerinte ha egy művész képtelen ábrázolni a nagy hasizom feszülését, inkább hájat vagy bő ruhát fest modelljére. Őszentsége tagadja, hogy előre kifizette volna Raffaellónak a munkadíjat, 500 dukátot. Azt állítja, csak 50-et adott előlegbe. A lakosztályába visszatért pápához vendég érkezik: Giulio Romano, Raffaello tanítványa. Mestere megbízásából jött, aki sajnálattal kénytelen visszautasítani Őszentsége felkérését, és visszaküldi az 500 dukátot is. Raffaello műtermét felkeresi Bernardo Bini bankár, a művész egyik mecénása. Valójában azért jött, hogy lássa a festő modelljét, a péklányt, akinek szépségéről már annyit beszélnek. Persze azért nem bújik ki a bőréből, megkísérli a felére alkudni a Raffaello által kért előleget. Végül átadja a teljes összeget, az 1000 dukátot. Távozik, de utána visszalopakodik, hogy a kulcslyukon át meglesse a festőt és a modellt. Pórul jár, Raffaello ugyanis a kulcslyukon keresztül egy éles eszközt döf a kíváncsi bankár szemébe. Bini ordítva távozik....