Faust (2011)

Az emberi lét értelmét, a lélek rejtelmeit kutató tudós, Faustus doktor, az első színben egy hullát boncol: annak nemi szerve fölött vágatik fel nyakáig a hasa, így belei szinte a néző elé ömlenek. Faust a kezébe veszi a szívet, és csalódottan állapítja meg, hogy abban nem lelte meg a lélek nyughelyét. Sírásók nyalábolják fel a szétfolyt beleket, a test maradékát, gyolcsba teszik, és elvonulnak vele. E perctől kezdve a film végéig, érezzük, hogy a városban, ahol a doktor lakik, orrfacsaró a bűz. Az elme fáradalmait oly hiábavalónak mondó Faust nem a világ titkainak kifürkészésébe belefáradt kutató e filmben, sokkal inkább kuruzsló, akinek kísérletei azért fulladtak rendre kudarcba, mert nem volt sem elég állhatatos, sem elég okos. A Goethe-szöveg ironikus ellenpontja lesz annak, amit Szokurov megmutat, a film tehát nem a szöveg illusztrációja.