Magas-Sierra (1941)

A Magas Sierra a francia lírai realizmus és a klasszikus hollywoodi gengszterfilm házasságának édesgyermeke, hőseit és szimbolikáját az előbbitől, akcióvonzalmát és tárgyi világát az utóbbitól, a végzetdramaturgiát mindkettőtől örökölte. Ugyanakkor már a noirt idézi több, a chiaroscuro alkalmazására épülő jelenet, valamint az egyik nőalak szerepének megvastagítása és a férfifigura erkölcsi relativizálása. Roy Earle távolról rettegett, közelről érző szívű gengszter, a műfaj jószerivel egyetlen, a nézőtől maradéktalan azonosulást kikövetelő figurája. Az teszi rokonszenvessé, hogy u2013 a klasszikus gengszterfilmben ez a párját ritkítja u2013 tisztában van saját korlátaival. Nem meglepő hát, hogy Walsh a zárlatban felmagasztalja, szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt felemeli: a döntő összecsapásra a gengszter és üldözői között az Államok legmagasabb pontján, a Sierra hegységben kerül sor. A Magas Sierra összegzés, lezárás és egy új korszak nyitánya egyben, a klasszikus gengszterhős temetése és a hollywoodi szabványgondolkodás által nehezen belőhető hőstípus bevezetésére tett kísérlet. A végjelenetben a hős itt is glorifikálódik (egy vágóképben Walsh odáig megy, hogy a Nap sugaraival diadémot fessen a feje köré), a klasszikus korszak lezárásaként készült két film, a Key Largo és a Megszállottság viszont a gengszterromantika maradványaival is leszámol. (Pápai Zsolt, filmvilag.hu/Halotti beszédek,2005/07)