Úgy a földön is (2015)

Bár úgy tűnik, a kórus szétszéledt, Lena (Frida Hallgren) és társai hamar megmozgatják a szálakat, amint új kihívás érkezik. Az események fő sodrát az adja, hogy a község templomát éppen felújítják, s elkezdődik a készülődés az újranyitásra és a püspök fogadására, amelyen Händel Messiás oratóriumából az Alleluja tételnek kell megszólalnia. A lelkes amatőrökből álló kórus nekilendül a felkészülésnek, s eközben számtalan nehézség és probléma adódik, többek között Stig (Niklas Falk), a lelkész, valamint felettesei körül is. A történet a nyár elején zárult előzmények után a következő tél vége felé folytatódik, s bár a második film tizenegy évvel később készült, ez a szereplőkön nemigen látszik. A már ismert karakterek mellett feltűnnek újak is, sőt, Lena múltjáról is meghatározó dolgok derülnek ki. Kiszámíthatatlan fordulatokban tehát most sincs hiány. A zene lelkeket összekötő ereje új dimenziókat nyit, utalva a korábbi filmben már említett tapasztalatra, a kórusfesztiválon vagy a Gabriella védelmében összezáró sorokra. Az ünnepre készülő kórus tagjai immár úgy keresik a közös zenélés útját, hogy figyelnek egymásra és érzékelik egymást. Nincs szükség senkire, aki beinti a kezdést, ha megvan a közös hang, az megérezhető. Az énekeseket az egység öröme inspirálja, az, hogy meghaladják önmagukat.