Vörös utca (1945)

A korosodó bankpénztáros (Edward G. Robinson), akinek eddigi élete csupa méltósággal viselt hétköznapi keserűség, találkozik élete asszonyával. A nő azonban csak mafla öregúrként kezeli, aki arra való, hogy őt és félművelt, rámenős fiatal barátját eltartsa. Az idősödő férfi ugyanis szabad idejében festeget, és szerelmi kalandja révén felkapott művésszé válik, ami pénzt is hoz a házhoz. Amikor rádöbben, hogy érzelmeiben megalázták és kihasználták, elveszíti a fejét.