A legnagyobb japán (2007)

A film egy áldokumentumfilm a 'legnagyobb japánról', hétköznapjairól, családi életéről, aki mellesleg néha átvedlik bazinagy szuperhőssé (lila alsógatyában!!), hogy rakoncátlan szörnyekkel csapjon össze. De a fapofával odanyomott bizarrság-faktor mögött teljesen józan mondanivaló is van, hagyományról - napjainkról, reégi kultúra - új kultúra, generációk... Én őszintén szólva még ennyire kortárs, posztmodern, vizuálisan sziporkázó, szürreálisba hajló abszurd filmkészítést még nem láttam senkitől, szóval nekem Matsumoto lett a legnagyobb japán. Nagyon kíváncsi vagyok milyen filmeket tesz még elénk, de az biztos, h külön polc kell nekik, mert saját kategóriában indulnak, semmihez se nagyon hasonlíthatók.