Új világrend (2020)

Fényűző esküvőre sereglenek össze a felső tízezer prominens képviselői, hogy méltóképpen ünnepelhessék a fiatal pár, Marianne (Naian González Norvid) és Alan (Dario Yazbek Bernal) egybekelését. A nagy eseményt megzavarja a ház egykori szolgálója, az idős Rolando (Eligio Meléndez), hogy pénzt kérjen haldokló felesége szívműtétjére. A vendégsereg ferde szemmel néz a kétségbeesett férfira, egyedül a menyasszony szíve esik meg rajta. Marianne lelép az esküvői partiról, hogy Rolando és neje segítségére siessen, csakhogy közben dühös forradalom születik a társadalom mélyrétegeiben, mely vérbe borítja a várost és elsöpri a luxuslakodalmat is. A násznép számos tagját lemészárolják, Marianne pedig fegyveres „rendfenntartók” fogságába esik, akikről hamarosan kiderül, hogy katonai egyenruhába bújt zsarnokok, és egyáltalán nem a „társadalmi jólétért” küzdenek. A rendező nem először adja tanújelét, hogy élénken foglalkoztatják a mexikói népet sújtó szociális egyenlőtlenségek, azonban Franco talán még sosem fogalmazott olyan élesen, sosem vetett be olyan szélsőséges stíluseszközöket, mint e polgárpukkasztó disztópiában. Az Új világrendnek valójában nincs is koherens cselekménye, a széttartó eseményeket egyedül a társadalmi rendet szétziláló lázadás motívuma fogja egybe. A direktor az okok és a következmények higgadt, tárgyhű elemzésével is „adós” marad, ami nem is meglepetés, hiszen az Új világrend nem nagyköltségvetésű science fiction, hogy a káosz aprólékos bemutatásán túl egységes világmagyarázatot is kínáljon. Provokatív arthouse thriller pereg a szemünk előtt, mely nem a dramatizált szituációkra vagy épp a moralizálásra helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább egyedi atmoszférájával, delejező képeivel varázsol el.