A becsület temetője (1975)

Ishikawa (Riki) a második világháború utáni kaotikus Japán szülötte. Hűséges yakuza, aki tartja magát az alvilág íratlan szabályaihoz, ám egyszer megsebzi közvetlen főnökét, amiért kitagadják, és száműzetésbe küldik. Egyetlen barátja segíti és próbálja visszahozni, ám Riki őt is megöli, minek utána végképp megindul a lejtőn, heroinista lesz, és gyakorlatilag állati szintre süllyed. Kinji Fukasaku dokumentarista filmet készített a történetből, így ragaszkodik a fennmaradt bizonyítékokhoz és emlékekhez. Egy narrátor segít a történtek összekapcsolásában, ellenben semmit nem mond el Riki jelleméről, motivációiról, és nem is értelmez. Gyakorlatilag a néző egy idegen embert lát, aki már alapban is egy kicsit beteg, és egyre inkább elállatiasodik. Tetsuya Watari, a Rikit alakító színész mégis olyan érzékletesen alakítja a figurát, hogy ez a totálisan ellenszenves alak is drámai és megrázó érzelmeket tud kicsikarni a nézőből. Emellett mai szemmel nézve is annyira stílusos és cool a totálisan fényvisszaverő rendőr napszemüvegben és a bőrzakóban, hogy az elképesztő. Ja, igen, a folyamatosan a szájból lógó cigaretta természetesen elengedhetetlen. Minden más tekintetben ízig-vérig gengszterfilm, sok vérrel és kellően depresszív hangvétellel. A háború utáni Japán fél-anarchiában tobzódó társadalmának bemutatása nagyon érzékletes és hangulatos, a roskadozó házak szegélyezte szűk utcákon őrjöngve rohangáló és kavargó embertömegek a totális káoszt idézik. Alapmű.