A zöldségleves (1981)

A téma örök: az éhség, de most a szó szoros értelmében, éhség Róma utcáin és összes éttermében, éhség a vonaton, éhség Toszkánában, mely még sosem tűnt ily kopárnak, éhség a főúri villában, éhség a tengerparton... Olaszország félig-meddig apokaliptikus tájként jelenik meg, és az ezen a tájon kukákban kotorászó két egyszeri, folyton éhes csavargó (Citti és Davoli) úgy véli, megfogta az isten lábát, mikor a Mester fedőnevű szélhámossal (Benigni) akad össze, akinek az étteremből jóllakást követően fizetés nélküli távozás a specialitása. Nincs idejük háromtagú, a római vendéglátóhelyeket vagyonukból kievő bandává fejlődni, mert sajátos odüsszeiára kényszerülnek: észak felé vándorolva egyre kevesebb a lehetőség rá, hogy megtölthessék a gyomrukat. A hangulat olykor keserédes, drámába hajló fekete komédia, olykor kifejezetten vidám, a végkifejlet pedig nem igazán borítékolható.