Szókratész (1971)

A száz évvel ezelőtt született Roberto Rossellini nevét mindenekelőtt az olasz neorealizmus két főműve, az 1945-ben készült Róma, nyílt város és az 1946-os Paisá tette ismertté világszerte. A bármiféle dogmának vagy ideológiai elvárásnak megfelelni képtelen, a lelki és szociális problémák iránt kivételesen érzékeny, mélyen humánus rendező egész életművének valódi értékét azonban csak kevesen értették meg igazán. Rossellini a filmet, később pedig a televíziót olyan eszköznek tartotta, amely az embert segíti problémái megoldásában, ismeretei bővítésében. A hatvanas évek közepétől 1977-ben bekövetkezett haláláig ezért minden energiáját egy vizuális oktatási program megvalósításának szentelte. A terv keretében, komoly előtanulmányok után elkészült néhány tévéfilmben pontosan rekonstruálta az emberiség történelmének legfontosabb korszakait és személyiségeit. Születése századik évfordulója alkalmából, magyarországi ősbemutatóként, a nagy görög filozófus, Szókratész utolsó napjait felelevenítő filmjét vetítjük. A 70 éves filozófust egy athéni polgártársa, Melétosz azzal vádolja, hogy nem hisz Athén isteneiben, s hogy tanításaival megrontja a fiatalságot. Szókratész kristálytiszta érveléssel valamennyi vádat megcáfolja, a népbíróság mégis halálra ítéli. Ő pedig felesége és barátai könyörgése ellenére nem menekül el az ítélet elől, hanem bölcs belenyugvással készül a halálra.