A hét törpe Auschwitz-ban (2006)

Nem mesebeli történet A bevagonírozott magyarországi zsidókhoz hasonlóan a lilliputiak sem tudták, hogy a három napon át tartó vonatút végén a náci Németország leghírhedtebb megsemmisítő táborába érkeztek. Az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor – amely három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt – területén mintegy 1,1 millió embert gyilkoltak meg, többségükben (90 százalék) zsidókat. Amint az SS-tiszt felocsúdott a kezdeti döbbenetből, nyomban parancsba adta, hogy „ébresszék fel a doktort”. Egyetlen törpe miatt talán fel sem ébredt volna mély álmából 1944 májusának egyik hajnalán Joseph Mengele, de egy család – amely ráadásul hét tagból áll – már a sokat látott orvos érdeklődését is felkeltette. A partiumi Máramaros megyéből származó Ovitz-család legifjabbik tagja, a 23 éves Perla Ovitz eleinte – látva az építmény tetején füstölő két hatalmas kéményt – pékségre gyanakodott, de az egyik, a vonatról történő leszállításban segédkező, csíkos rabruhát viselő zsidó hamar felvilágosította: itt nem kenyeret sütnek, hanem embereket küldenek a másvilágra. Mengele 1943-ban érkezett Auschwitzba, hogy az ikerszületések titkát kutassa. Első feladata az volt, hogy megoldást találjon az egyik női táborban kitörő tífuszjárványra; Mengele erre egy egész női barakkot a gázkamrába küldött. Fanatikus kísérletezései során semmitől sem riadt vissza, volt, akiknek összevarrta vénáit, hogy mesterségesen sziámi ikrekké tegye őket. Érdekelték a szemszínnel kapcsolatos vizsgálatok is: előfordult, hogy páciensei szemének színét úgy akarta megváltoztatni, hogy kék festéket fecskendezett bele, ez azonban legtöbbször csak fájdalomhoz és vaksághoz vezetett.